Saturday, July 14, 2007

Nem Kansas

Készülődök. Komótosan, mert rájöttem, időt kell szánni a készülődésre: ez – tulajdonképpen – az utazás legfontosabb része. Az elindulás előtti periódus; az elindulás maga, már egyszerű. Csak le kell csapni a gázórát, elzárni a vizet, és jó erősen, bevágni magad mögött az ajtót; hadd tudják meg a szomszédok, hogy elmész. Aztán csak mész, egyik lábadat a másik elé teszed, és fütyörészve csörgeted a kulcsaid a zsebedben.

És itt most dramaturgiailag hangsúlyos ponthoz érkeztünk: a készülődés ugyanis nem egyenlő az álmodozással. Ez fontos, leírom nagybetűkkel is: A KÉSZÜLŐDÉS NEM EGYENLŐ AZ ÁLMODOZÁSSAL. Ezt onnan tudom, hogy sokáig csak álmodoztam róla, egyszer majd elmegyek. Vártam, hogy jöjjön a forgószél, felkapjon, és messzire repítsen. Hogy aztán kinyithassam a házam ajtaját, kikukkanthassak rajta, és meglepetést mímelve azt mondjam elképzelt kutyámnak: "Totó, baszd meg, ez itt nem Kansas".

A forgószél megjött. Elvitt ide, elvitt oda. Aztán tovább állt; ilyen a természete. Kiszámíthatatlan légköri jelenség, meteorológiai anomália – egyszer vihar, máskor csak tétova szellő. Meg is tépázott, persze. De amíg vele repültem, csuda dolgokat láttam. Távoli tájakat, messzi városokat. És rájöttem, ha nagyon akarok, egyedül is tudok repülni. Nem kell hozzá se tornádó, se tulipiros üvegcipő.

Készülődök. Szépen-rendben sorra veszem, és egyenként naftalinba rakom az emlékeimet. Erőt gyűjtök az utazáshoz. Szomszédolok, látogatom a barátaimat, elnézek az ismerős helyekre; és közben alig várom, hogy elindulhassak végre. Pakolgatom a kofferemet.

4 comments:

Anna said...

:)
Nagyon várom a "Toto érzést" én is. Meg kell követnem saját magamat. Mindenki menjen! Olyan önző módon tartottam vissza T.-t sokadmagammal, mert hiányozna ha nem lenne, de csak szólok, nem azért rugdoslak majd, mert nem lenne rossz, ha nem itt vagy, hanem hogy azt mondhasd: "Totó bazdmeg, ez itt nem Kansas."

the hatter said...

Annám, de jó, hogy írtál. Most kicsit nagyonnemjó.
I.

FlyingWhale said...

Nyuszifiú, elindulni jó, de mégjobb hazamenni. Hehe. Viszont ezt csak akkor tudhatod meg, ha már egyszer elindultál. Egyébként én kifejezetten szeretem ezeket az elindulás előtti pillanatokat. Az ember számot vet az addigi életével, és ha másért nem is, ezért mindenképpen megéri.

the hatter said...

Cicalány, a számvetés nálam már megtörtént/épp történőben van. Hazamenni meg csak akkor lehet, ha otthonod is van. Nekem momentán csak földrajzi értelemben van, ezért is szeretnék találni egyet.