Most örülök, mert az új önmagam letörli a kiömlött sört az íróasztalról. Igaz, hogy a függöny sarkával, de letörli.

És örülök, mert ma hajnalban józanul mertem szentimentális (!) SMS-t írni vkinek, akihez gyengéd érzelmek (!) fűznek, de tudom, hogy a velem kapcsolatos vonzalma (!) ellenére fél ettől az egésztől.

És örülök, mert a barátom, aki most kórházban van, és kilóg a bele, azt mondta – ha nem is ezekkel a szavakkal, de –, örülne, ha meglátogatnám. És ha már megyek, vigyek neki DVD-ket is, mert unatkozik.

Meg azért is, mert B vett magának egy Peugeot robogót.

És mert T Bécsben van a barátnőjével, aki ugyan utálja a tengert és a napfényt, de valamiért mégis nagyon szeretik egymást.

És mert találtam egy bloggert (lány), akinek szívesen olvasom a bejegyzéseit, és most vagyok annyira új és önmagam, hogy ne ismerősökön keresztül vegyem fel vele a kapcsolatot: kommentelek egyet, hátha megengedi, hogy belinkeljem ide a naplóját.