Phone Sex Operators

“I never thought I would work in the phone sex industry. All those years doing customer service, my customers would comment on my sexy voice. I thought I was being professional, not sexy. This work is customer service. It’s just your customers leave with more than a smile.”

Reading an old friend's diary. He’s gone – deceased – passed away – dead (thanks George). But – as I’d say if I was more sentimental (as sentimental as I used to be) – he is still living in my heart.

Lines after lines, written in his remarkably sophisticated (a little bit harsh but honest) style: he’s writing about me.

About our conflicts (at the time I didn’t recognize them – he was a sophisticated champ, as I told you), about my self-centered universe. That I just couldn’t understand that there’s life out there (we call it society); that I’m not Exupériy’s Little Prince with my only rose on my own planet.

That I was selfish and ignorant: a fool.

I’m reading his words and have to say he was right. I was on the wrong trail for quite a long time. Thanks R. And thanks again.

(…) Mert nem tudom, mit mondjak majd annak a nap, mint nap látott idegennek, akivel minden reggel egymásra mosolygunk, akivel minden este kezet rázunk búcsúzáskor; aki egy szavamat sem érti vagy hiszi, és akinek egy szavát sem hiszem, bár éretni vélem, mit mond; akivel nem vagyunk túlságosan kíváncsiak egymásra; aki csak egy darab papírból, a papírba mart szűkszavú szavakból ismeri a múltam, és céges stratégia, szervezetépítés meg bérköltség-optimalizálás számára a jövőm; nem tudom, hogyan mondjam el neki, milyen, mikor a tej megkeseredik a szádban; mikor a simogatásra emelt kéz pofonként csattan; mikor ott álsz a barátod sírja mellett, és arra gondolsz, legszívesebben tíz körömmel kaparnád ki onnan, a föld alól; mikor az eléd szaladásból sarkon fordulás lesz, a szerelemből meg egy utolsó, semmit mondó és meg nem magyarázó levél. (…)

Időről időre összecsapnak a fejem felett a hullámok. Mintha átok ülne rajtam: minden pozitivitás, jövővárás, remény ellenére rosszra fordulnak a dolgok. Ilyenkor elönt a félelem, a rettegés, a tehetetlenség érzése; a terapeutám úgy mondaná: depressziós epizód.

Pedig most igazán szükség lenne arra, hogy képes legyek bízni, harcolni, tenni. Hinni.

De nem tudom, hogyan kell. Nem tudom, mit tehetnék.

Nem tudom, mit kezdjek az alzheimer- és parkinson-kórban haldokló nagyanyámmal: a felismerés csillanásával a szemében, és azzal, hogy hiába próbált szólni hozzám, hiába akart megosztani velem valamit, nem értettem a szavát.

Nem tudom, mit kezdjek az alkoholista apámmal, aki ha nem iszik vagy alszik, mint rendesen, bajt csinál; részegen autóba ül, és elkapatja magát a rendőrökkel.

Nem tudom, hogyan segítsek az édesanyámnak, aki családunk minden tagjának kínját, szenvedését, tehetetlenségét a hátán cipeli, és látom, nemsokára belerokkan.

Nem tudom, mit kezdjek azzal, hogy tegnap az utcán buzikat vertek; hogy egyre erőteljesebben jelenik meg az erőszak a mindennapokban - az én mindennapjaimban is.

Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem.

Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni. Most nem szabad összetörni.

Volt már ilyen. Most újra két nap az élet.

Welcome to Hotel Calvaria.* Enjoy our +++ comfort for only 30 shiners for three days. Supper and ressurection included.

*With Judas' commendation

Stop puzzleing Thomas and go to bed! It's almost twelve.

Scratching his balls, shaking his pelvis, Ladies and Gentlemen, HOPE HAS LEFT THE BUILDING.