Időről időre összecsapnak a fejem felett a hullámok. Mintha átok ülne rajtam: minden pozitivitás, jövővárás, remény ellenére rosszra fordulnak a dolgok. Ilyenkor elönt a félelem, a rettegés, a tehetetlenség érzése; a terapeutám úgy mondaná: depressziós epizód.
Pedig most igazán szükség lenne arra, hogy képes legyek bízni, harcolni, tenni. Hinni.
De nem tudom, hogyan kell. Nem tudom, mit tehetnék.
Nem tudom, mit kezdjek az alzheimer- és parkinson-kórban haldokló nagyanyámmal: a felismerés csillanásával a szemében, és azzal, hogy hiába próbált szólni hozzám, hiába akart megosztani velem valamit, nem értettem a szavát.
Nem tudom, mit kezdjek az alkoholista apámmal, aki ha nem iszik vagy alszik, mint rendesen, bajt csinál; részegen autóba ül, és elkapatja magát a rendőrökkel.
Nem tudom, hogyan segítsek az édesanyámnak, aki családunk minden tagjának kínját, szenvedését, tehetetlenségét a hátán cipeli, és látom, nemsokára belerokkan.
Nem tudom, mit kezdjek azzal, hogy tegnap az utcán buzikat vertek; hogy egyre erőteljesebben jelenik meg az erőszak a mindennapokban - az én mindennapjaimban is.
Ha valakinek van ötlete, kérem, ossza meg velem.
About Me
- the hatter
- Sometimes I feel like walking the paths of Alice’s Wonderland. Of course: I live in a 'modern metropolis', and the people around me (either neat, fit and educated, or neglected, overweight and uncivilized) are members of a well-built society. They fit in, like cards in the deck. I track them on the street to find out where they’re going, read over their shoulders on the subway to get to know what they’re interested in, peep through their windows to spy out what are they doing at home. A silly craze: looks like the only thing they care about is to overhaul their white rabbits - money, success, love, the membership of a fancy golf club. And if we’re really living down the rabbit hole, the only role I'd play in this collective tale of ours is the mad Hatter's. I am a curious guy, who wants to know everything: why is it so difficult for the people to handle the ticket vending machine in the Budapest metro, what do they like about South-American soap-operas, and of course, who killed the 10th little Indian? Some fascinating questions, aren't they? So take this as an invitation: I'm waiting for your own, personal answers for them. Sincerely yours, The hatter
2 comments:
Én csak triviálisat tudok mondani: mások gondját-baját most ne vedd a válladra, amikor még a sajátod is bőven elég. Persze lehet, hogy ez szívtelenség, de ha ezen múlik, hogy képes vagy-e egyben tartani magad, ráadásul segíteni úgysem tudnál nekik, akkor még mindig inkább ez lenne célravezető, na persze csak ha meg tudod csinálni.
Many THX Grandmaster B!
Post a Comment