Sunday, July 06, 2008

(…) Mert nem tudom, mit mondjak majd annak a nap, mint nap látott idegennek, akivel minden reggel egymásra mosolygunk, akivel minden este kezet rázunk búcsúzáskor; aki egy szavamat sem érti vagy hiszi, és akinek egy szavát sem hiszem, bár éretni vélem, mit mond; akivel nem vagyunk túlságosan kíváncsiak egymásra; aki csak egy darab papírból, a papírba mart szűkszavú szavakból ismeri a múltam, és céges stratégia, szervezetépítés meg bérköltség-optimalizálás számára a jövőm; nem tudom, hogyan mondjam el neki, milyen, mikor a tej megkeseredik a szádban; mikor a simogatásra emelt kéz pofonként csattan; mikor ott álsz a barátod sírja mellett, és arra gondolsz, legszívesebben tíz körömmel kaparnád ki onnan, a föld alól; mikor az eléd szaladásból sarkon fordulás lesz, a szerelemből meg egy utolsó, semmit mondó és meg nem magyarázó levél. (…)

1 comment:

Anna said...

Azt mondták, hogy egyesekkel ellentétben én nem kommentelek (no comment) és ez aljas dolog, meg rágalom is, mert igyekszem. Csak amikor ilyen magas labdákat dobnak, én inkább csendesen lapulok, mert nem szeretnék hülyébbnek és laposabbnak tűnni, mint amiylen vagyok, pedig van bennem fantázia ám bőven. Ma pédául kitaláltam egy mini forgatókönyvet egy animációsat. egy pálcika ember leveti a bőrét, és ez jól nézne ki, ha olyan jól rajzolnék, mint amilyen jól kitaláltam.
és hogy mit mondj majd akkor? Nem kell mondani semmit. Az univerzum is dolgozzon már valamit.