Olyan jó lenne egy darab ideig gondok nélkül élni. Ahogy a testvérem kilenc hónapos kislánya: öröknek látszó gyerek-mosollyal az ajkán.
Olyan jó lenne biztosnak hinni valamit: becsapni magam – magamon keresztül csapni be, rosszindulat és számítás nélkül másokat.
Olyan jó lenne izzadó kézzel várni valakire egy buszmegállóban; gombóccal a torokban megkérdezni tőle: szeretsz-e? Járunk?
Olyan jó lenne boldognak lenni. Tisztán, teljes szívből, vadul, őszintén, szemérmetlenül és felelőtlenül.
About Me
- the hatter
- Sometimes I feel like walking the paths of Alice’s Wonderland. Of course: I live in a 'modern metropolis', and the people around me (either neat, fit and educated, or neglected, overweight and uncivilized) are members of a well-built society. They fit in, like cards in the deck. I track them on the street to find out where they’re going, read over their shoulders on the subway to get to know what they’re interested in, peep through their windows to spy out what are they doing at home. A silly craze: looks like the only thing they care about is to overhaul their white rabbits - money, success, love, the membership of a fancy golf club. And if we’re really living down the rabbit hole, the only role I'd play in this collective tale of ours is the mad Hatter's. I am a curious guy, who wants to know everything: why is it so difficult for the people to handle the ticket vending machine in the Budapest metro, what do they like about South-American soap-operas, and of course, who killed the 10th little Indian? Some fascinating questions, aren't they? So take this as an invitation: I'm waiting for your own, personal answers for them. Sincerely yours, The hatter
3 comments:
olyan jó lenne...!
És közben próbáltam elnyomni torkomban a jégkockát
jó volna jó volna..tedd meg!
abban a pillanatban
Post a Comment