Érzékenyen élni jó dolog; épp annyira jó, mint amennyire rossz. Sokszor – mint a legtöbb hozzám közel álló ember – úgy gondolom, jobb lenne kevesebb érzéssel megélni az életet. Ha őszintén élsz, magaddal szemben őszintén, sok csalódás érhet. Csalódhatsz a „világban”, a „szeretteidben”, a „szerelmeidben”; a legrosszabb az, ha magadban csalódsz.
Az érzékenységed egyedi és különleges dolog. Képessé tesz arra, hogy máshogy lásd és láttasd a dolgokat, mint a téged körülvevő emberek. Van, hogy ez a képességed kiemel téged a tömegből – van, hogy elsikkadnak az értékeid: de mindenképpen eltávolodsz tőlük, a többiektől. Attól, amit ők valóságnak tartanak.
A tehetséged képessé tesz arra, hogy új, mások által fel nem fedezett belső világokat ismerj meg: új „valóságokat” teremts. Sokszor gyönyörű dolgok mutatják meg magukat előtted, máskor valódi szörnyűségek. És mindezek, mint a legszebb és a legborzasztóbb álmaid, benned, a szívedben születnek. Részedet képezik; különleges csak attól vagy, hogy képes vagy meglátni és megragadni őket. Így válhatnak álmokból valósággá.
Ha szobrász vagy, a megmintázni való forma már születésedkor ott van a kezedben, az első mozdulatodban, ahogy anyád melle után nyúlsz. Ha festő, amikor újszülöttként kinyitod a szemed, a szülőszobába besütő nap sugaraiban is ecsetvonásokat látsz. Ha énekes, amikor először felsírsz: abban ott a soul, a blues, a jazz és a gregorián.
Ha író vagy, mindezeket a csodálatos eszközöket nélkülöznöd kell. Nem marad neked más, csak a szavak. Azok pedig, sajnos, kevéssé alkalmasak arra, hogy megmutasd, életre keltsd azt, az álmaidban láttál. Így az „alkotás” csak soha véget nem érő, folyamatos próbálkozás marad.
Jó lenne tudni a neved.
Tuesday, November 25, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
13 comments:
"csak a szavak"?
De hiszen ez a kommunikáció legprimérebb formája. Mi sem tudnánk most egymásnak írni szavak nélkül. Vagy minden korlátozódik a száraz nyelvtan és a szavak véges variációja miatt?
Lerajzolni sem lehet mindent...
És nem mert nem tudod, hanem mert nem akarod. Félsz szembenézni vele.
És köszönöm a post-ot! Még soha senkitől nem kaptam ehhez foghatót! Pedig "csak szavak"
(a nevem nem érdekes... nem változtat semmin)
Szívesen.
Szép jó estét!
Tudok neked zenét küldeni valahogy?
davidego@t-online.hu
vagy küldj egy youtube, esetleg last.fm linket.
vagy csak dúdold bele az éjszakába, hátha meghallom :)
http://www.youtube.com/watch?v=R7ixGAOwCiQ&feature=related
Köszönöm a zenét, névtelen.
Nagyon szívesen!
Azt hittem a zenével közelebb kerülsz a nevemhez, de úgy tűnik, még túl bonyolult a képlet...
Pedig majd' tíz éve ismerjük egymást... látásból :)
Barry Lyndon és "az önkifejezés egy másik formája". Azt hiszem, megfejtettem a rejtvényt. Így csak még nagyobb az öröm és a megtiszteltetés.
http://www.youtube.com/watch?v=ROFQhDtb4Ys
(Csak bólints, ha.)
...lehet, hogy másnak gondolsz, mint aki vagyok... :)
Barry Lyndon és "az önkifejezés egy másik formája"
http://www.youtube.com/watch?v=LquLWe6AUYY
Kérek még egy kis segítséget. (Most már aztán igazán kíváncsi vagyok.)
...a facebook-on megtalálsz az ismerőseid között...
Hmmm... Még így is túl sok a lehetőség. Tudod, mit: nem volna kedved találkozni vmikor a jövő héten?
Post a Comment