Harminckét éves lettem.
Kiugrott keresztény vagyok, évekig magoltam a hittant, katekizmust; a házasságon és az utolsó keneten kívül minden szentséget megkaptam.
Adja magát a bibliai párhuzam.
Azt mondják: Krisztus harmincpár évesen kezdett tanítani. A harmincháromra pedig, hogy "krisztusi kor"; mintha valamiféle vízválasztó lenne ez az időszak. És tényleg: igaz, csodákat nem teszek, leprásokat nem gyógyítok, és eszem ágában sincs hegyi beszédet tartani.
Egyre inkább azt hiszem, más dolgom nincs is csak lenni. Ez sokszor önmagában is épp elég embertpróbáló feladat.
A többi csak csecse és becse. Hab a születésnapi tortán. Néha édes, néha savanyú. Néha egészen íztelen. Egy biztos: alaposan elcsaptam vele a hasam.
About Me
- the hatter
- Sometimes I feel like walking the paths of Alice’s Wonderland. Of course: I live in a 'modern metropolis', and the people around me (either neat, fit and educated, or neglected, overweight and uncivilized) are members of a well-built society. They fit in, like cards in the deck. I track them on the street to find out where they’re going, read over their shoulders on the subway to get to know what they’re interested in, peep through their windows to spy out what are they doing at home. A silly craze: looks like the only thing they care about is to overhaul their white rabbits - money, success, love, the membership of a fancy golf club. And if we’re really living down the rabbit hole, the only role I'd play in this collective tale of ours is the mad Hatter's. I am a curious guy, who wants to know everything: why is it so difficult for the people to handle the ticket vending machine in the Budapest metro, what do they like about South-American soap-operas, and of course, who killed the 10th little Indian? Some fascinating questions, aren't they? So take this as an invitation: I'm waiting for your own, personal answers for them. Sincerely yours, The hatter
No comments:
Post a Comment