Pár napja kedves, irodalombarát szobafestők foglalták el a lakást. A bútorok egymásra hányva; a gépemet is el kellett pakolnom. Így persze arra sincs lehetőség, hogy dolgozzak, blogoljak, leveleket váltsak: lefoglaljam magam.

A napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy Y-ra gondolok. Ma beszéltem a pszichológusommal, gondoltam, továbbítom neki az emailt, amiben szakított velem; de nem: ezzel nekem - egyedül - kell megbírkóznom.

Hajnali három óra van és dögmeleg. Beciripelnek a tücskök az ablakomon. Írnék még, de inkább elmegyek aludni.