"Anyámatszidtad?" - üvölti utánam, aztán hallom, ahogy csapódik a Sierra ajtaja; egy lány azt sikoltja, "neeee, bazmeg, nelegyéhülyeee!". A Haller utcánál érnek utol, kézifékes forduló, kiugranak a kocsiból, és felém rohannak. "Állj meg te gecci!" - átugratok egy padkán, megfordulok az autó körül, még arra is jut időm, hogy lerúgjam az egyik visszapillantót, aztán át a kereszteződésen: igyekszem eltűnni, a lehető leghamarabb. A Hungáriánál megállok, könyvelem, hogy elvesztettek szem elől. Mélyeket lélegzek, rendezem a pulzusszámom és hazatekerek. Jó lesz végre elmenni ebből az országból.
Másnap Y-vel beszélgetek. Elmesélem neki a sztorit, kicsit kiszínezem a részleteket: örül, hogy megúsztam baj nélkül. Elmondom neki, hogy a Tilos!ban adásba került a történetünk. BTS kapcsolódó emléke: fiatal korában randizni vitt egy lengyel lányt Auschwitzba, aztán csodálkozott, hogy este miért nem az ő ágyában kötött ki a baba. God dammned media bastards - de segítenek, szeretem őket nagyon.
Y közben elküldte a foglalásom. November hetedikén repülök Párizsba. Három teljes hét. Vele.
Sunday, October 22, 2006
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
nakérem, bassza meg. már megint ugye itt baszom a rezet a szájton, oszt nincs post. hanyag bloggernek poros a blogja, ha már a népi mondások vizeire eveztünk. na de nem lesz tyúktetűből budavári sikló. úgyhogy tiszteletem:
Straub Dezső
(az imitátor, természetesen)
Én is azt nézem, hogy nem ír a mandró. Majd jól odapörkölünk neki.
Post a Comment