Rage

Az ismerős "mi van, ha" helyzet. Ma hajnalban, hazafelé, minden KRESZ-szabályt megszegtem: beleértve a még meg sem fogalmazottakat, ki sem adottakat, kiskönyvbe sem szerkesztetteket is. Ültem a bringán, alig érzékeltem a külvilágot, az aszfalt szétfröcskölt a kerekek alatt. Huszonegy perc alatt értem a Klauzál utcából Kispest kertvárosba.

Rohantam, mert Y hívott, miközben én részegen, betépve aludtam E-nél, az asztalon, a sushivacsora romjai között. Rohantam, mert tudtam, Y féltékeny típus és biztosan furcsálja majd, hogy nem vettem fel a telefont, amikor hívott. Rohantam, mert hallani akartam a hangját a születésnapomon.

Az iparművészeti előtt épp hogy elkerültem az ütközést egy kisteherautóval. A Ferenc krt - Üllői út kereszteződésénél gondolkodás nélkül átzúgtam a piroson, a Népligetnél felhajtottam a felüljáróra; körülöttem autók, én meg csak tekertem, persze, kivilágítatlanul.

Hazaértem. Kaptam a telefont. Felhívtam Y-t. Aztán egy hosszú, kellemetlen beszélgetés. Most itt ülök a gép előtt, és hiába próbálom: nem érem el. Azt mondta, szeret, de "mi van, ha"?

Update: Felhívott Y. Minden rendben.