Katzenjammer

Csütörtök délelőtt. Másnaposan ébredek; csak miután kikászálódom az ágyból, veszem észre, hogy ruhástul, cipőben aludtam. A fürdőszobában vhogy. összekaparom magam: percekig állok a zuhany alatt, beveszek egy levél kalmopirint, kiürítek egy szájvizes üveget, kiveszem és vizinbe áztatom a szemgolyóimat. A torkom száraz, a fejem fáj; vastag hab- és borostarétegek a mosdókagyló falán. Eszem vmit, hozzá egy vödör kávé, aztán leülök a laptop elé, hogy még egyszer átnézzem a Kreatívnak írt cikket („Rájöttem, hogy számomra a reklámkészítés a létező munkák legjobbika, mert lehetővé teszi, hogy megvalósítsam a kreatív koncepcióimat. Oké, egy hónap és az eső mossa le aktuális főművedet a falról, de ha túlteszed magad ezen, rájössz, hogy jó és szórakoztató a szakmád" – K.T, a reklámszakember).

Délután Pasaréten sétálok. Buda legszebb kerülete, minden rendezett és zöld, a játszótéren mintaanyukák és mintaapukák simogatják mintagyerek buksiját, a parkban a Született feleségek egyik férfi mellékszereplője nyírja a bokrokat. Egy gyógyszeripari cégekre szakosodott, reklám- és marketing-kommunikációval foglalkozó szaklap szerkesztőségébe megyek, hogy aláírjam a szerződésemet: még egy hely ahová bedolgozhatok, még párezer karakter, nettó három forintjával. Odaérek. Kedvesek. Aláírok, pecsételek. Kifizetnek. Eljövök.

Hazafelé menet paparazzit játszok a tömegközlekedési eszközökön: szép lányokat fotózok a villamoson; valahonnan valahová rohanó városlakókat a mozgólépcsőn; egy deszkás kissrácot a metróban. Egy padszerűségen ül a Moszkva téri megálló peronján; kék farmer, piros csíkos póló, a fején túlméretezett füles, a nájkija egy gördeszkán rugdossa a ritmust. Mellette fekete hátizsák és valami, ami leginkább egy Technics lemezjátszóra hasonlít. Úri, mdfes szavazókörzet.