Görcs gyomortájban

"I've got into an argument with my rice crispies." (George Carlin, At It Again)

Hétfő hajnal. Van olyan sértés, hiba, elbasz..tt félmondat, ami szanálhat egy tizen-páréves barátságot? Kiderül; ma összevesztem T-val, bár azt gondoltam, ez nem történhet meg, túl sok komplementere van a halmazainknak. Berágott rám. Hogy okkal vagy ok nélkül, kinek a 'hibájából' és mi miatt, hagyjuk. Benne voltunk mind a ketten, vastagon. Idefirkálom a gyónásom: tényleg megbántottam. Sajnálom. (Hiányozna.)

Más. Megint ruhástul, megint másnaposan ébredtem (tegnap este egykori újságíró iskolám rendezvényén attendáltam: ha picsarészeg sajtómunkások és PR-esek közé kerülsz, neked sincs sok választásod) és ma is basztam a munkára. Nem úgy MSC aki, miután nagy fölénnyel nyerte a monzai F1-es futamot, és két pontra csökkentette hátrányát a világbajnoki pontversenyben jelenleg vezető ALO-val szemben, bejelentette, hogy visszavonul.

Szar nap. Aztán felhívott Y, és - épp akkor, amikor arról mesélt, hogy Abel Ferrarával partizott N.Y-ban, bár magam sem látom tisztán az összefüggést, mégis - egyszerre vhogy. a helyükre kerültek a dolgok. Most arra gondolok, A valószínűleg téved; nincsenek előre megírt-borítékolt történetek, nincsenek jóvátehetetlen hibák. "Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed." Edward Furlong, T2. Csak hogy még egy klasszikust idézzek, itt a post végén.