New York-Budapest (távolsági hívás)

Szerda délelőtt. Tárgyalás egy szoftverfejlesztő cégnél. Modern irodaépület a régi expotelkek közelében; InfoPark kicsiben: szenzoros ajtók, csupakróm lift, divat-feng shui enteriőr. Bicikivel jöttem, alig találtam meg az utcát. Fekete, ujjatlan póló, Diesel farmer, Puma streetwear cipő, fehér műbőr dizájnhátizsák, piros csuklószorító, Philip Starck karóra; és szakad rólam a víz. Dressed for succes.

A kőrisfa asztal túloldalán két kiskosztüm, két pár körömcipő, két Porsche Design toll; profi smink és zsidrófrizura. Előttünk laptopok, három Sony telefon, ásványvíz buborék nélkül. Az előzetes megbeszélésekből úgy tűnt, újságírót keresnek, de PR-stratégia kell nekik. Hosszasan beszélünk, ők adják a komolyat - én a magabiztost. A tárgyalás végén kettesben maradunk az egyik kiskosztümmel. C korábban televíziós producerként, komoly projekteken dolgozott: ennek ellenére szimpatikus, kedves lány. Kiderül, hogy pár éve többször is találkoztunk az Angelban. A magyar médiaviszonyokról beszélgetünk, röpködnek a nevek: laza levezetés.

Este. Zs-val borozunk a Balettcipőben, és a párkapcsolatokról beszélgetünk. Zs csinos, mint mindig, tetszik a sildes militarysapkája. Felkapunk, elejtünk témákat, elfogy három üveg rozé; jó este. A fizetésnél az ismerős pincérek megpróbálnak 10 k-ra megvágni minket, de simán otthagyjuk őket, a kialakult szituációval együtt. Utána séta egy Arany János utcai bérházhoz, aztán a Gödörhöz, hogy felhajtsuk a barátait. Nem találjuk őket, de nem nagyon bánom. Elfáradtam.

Hazafelé felhívom Y-t egy fülkéből, de hamar lemerül a kártyám. Visszahív; hosszú, nagyon hosszú beszélgetés; ő valahol N.Y-ban sétál, én a János kórház parkjában ülök egy padon. Tüzet kérek egy szép hajléktalan pártól, akik a közelben, hálózsákba csavarva fekszenek, aztán veszem a bringám, és hazaindulok. Nagyon boldogan. Otthon még egyszer felhív, én pedig kicsit még boldogabb leszek. Pár hét, és itt van.