Szóval az úgy van, hogy alapvetően hiszek abban - és másom sincs, mint ez a hit -, hogy az embernek igenis van választási lehetősége. Hogy befolyással lehet az életére. Meg hogy mindegy, hova és milyen körülmények közé született, kemény munkával, saját magával és másokkal szembeni őszinteséggel, nyitottsággal és hittel olyanná formálhatja az életét, amilyenné szeretné. Aztán időről-időre csalódnom kell ebben a meggyőződésemben. Hol magam, hol mások irracionális, minden logikát és normalitást nélkülöző gondolatai, döntései és cselekedetei miatt. Na olyankor - ilyenkor - nagyon kiborulok. Más dolgok mellett ehhez is komoly tehetségem van.