Dábüló-szörtiszix-szörti...

Szombat. Trógerolás a Podmaniczky utcai lakásban, a főbérlő idegesen rángatózó arca, amikor meglátja az R által otthagyott bútorokat. Szemét, lomok mindenfelé - kellett nekem felajánlani, hogy (a rezsitartozás elengedése fejében) segítek takarítani. Komolyan vették, úgyhogy most ócska bútorok, üres cipősdobozok, poros lámpabúrák között turkálok. Néha előbukkan egy-egy érdekesebb darab. R a homopornó kazettáit és kedvenc szexuális segédeszközeit is a lakásban felejtette, amikor kiköltözött: a bilincset még értem, talán a pincében lévő rendőrbárban szerezte be; de hogy a fenébe tudott feltuszkolni a seggébe egy 35-40 cm-es, fekete műfaszt?

A szomszéd kávénénik az ajtórács mögül figyelik, mit csinálunk, ha működik a pletykalánc (és miért ne működne), könnyen lehet, hogy új extrém sportág alapjait fektettük le, amikor megpróbáltuk levinni a lépcsőn a használt matracokat (ötemeletes szánkázás egy hatvankilós szivacsdarabba kapaszkodva).

Később. Napozás a Sarkkertben. R, T és Cs is ígérte magát: ha megjönnek, pont elegen leszünk egy csocsópartihoz. Nézem a folyót meg a mellettem fekvő szőke lányt, aki mintha egy kora-kilencvenes évek beli New York-i magazin divatanyagából lépett volna elő: elegantly wasted. Néha rám néz, néha visszanézek; flörötlünk, láthatóan mindketten várunk valakire - ki kell töltenünk az időt addig is. Az egyik asztalnál a World of Warcraft fan klub ülésezik, klasszikus rendszergazda fazonok. Varázslókról, paladinokról, barbárokról, assasinokról beszélgetnek; mit beszélgetnek, torkuk szakadtából üvöltve vitáznak. Ezek az arcok tényleg képesek összeveszni azon, hogy a 'defense' vagy az 'offense' varázslatok fontosabbak-e.

Elunom a bámészkodást, és megszólítom a lányt. A castingokat rendez, a cégével egy külföldi produkciós irodának készítenek reklámokat. Épp belemelegednék a smúzolásba, amikor csörögni kezd a telefonom; anyám az, közli, hogy felhívott vki, aki 'idegen nyelven és nem németül' beszélt. Megijedek, hátha Y-nal történt vmi, úgyhogy lediktálom neki a telefonszámomat angolul és fonetikusan: áj vill giv jú hiz mobájl námbör inszted, dábüló-szörtiszix-szörti... Anyám minden második szótagra rákérdez, húsz perc.

Közben befut R és a kispiros. Bemutatom A-nak, még egy kis beszélgetés, aztán megérkezik a barátja. Kár, bár mostanában kemémyvonalas monogám vagyok. Közben T-ék is megjelennek, hétköznapi dolgokról beszélgetünk, pár sör, pár kör a csocsóasztalnál. R és én formán kívül játszunk, öt-null a vége.

Elindulunk. Végre jól érzem magam, élvezem, ahogy gurul alattam a bicikli. R az Andrássynál leszakad (izraeli filmhétre megy), mi meg keményen tekerünk az Üllőiig. Ott elvesztem T-t és Cs-t, később kiderül, hogy inkább a Ráday utcát választották. Biztonságosabb.