Monday, May 24, 2010

Ma azt találtam ki, mennyire jó lenne, mindenkit, akit valaha szerettem – egyszerre, egy azon időben és helyen és hangulatban – magamhoz ölelnem. Hogy milyen jó lenne elszámolnom az éveimmel, és valahogyan pozitívra kihoznom az egyenleget. Hogy milyen elégedett lennék, ha visszanézve azt mondhatnám: „nem bánok semmit, mert játék az élet.” Mert „játék az élet”; mégis, sokan bánjuk, hogy – a fene se tudja, miért, de – sosem volt elég zsetonunk.

De lehet, hogy csak azt nem tudjuk, mire is fogadjunk: mire is fogadtunk, amikor megszülettünk. Tétre, helyre vagy befutóra.

No comments: