Wednesday, October 15, 2008

(…) Más esetben valaki mással: egy szereplővel: egy karakterrel: a hozzáértők és irodalmárok által is javallott egyes-szám-harmadik személyű elbeszélővel mondatnám ki.

Általában ezt teszem. Fogom a saját ötleteimet, [gondolataimat], érzéseimet [indulataimat], megpróbálom megismerni, aztán visszaadni, de legalább körülírni őket [azokat]; végül egy – többnyire kitalált, legtöbbször néven sem nevezett – másik: a Másik szájába adom a kész mondatokat.

Mélyen, tudat alatt, gondolom, abban bízom, így megszabadulhatok a rossz érzésektől. Hogy áttestálhatom a szorongást, a haragot, a csalódást, a kétséget rájuk, kitalált karakterekre. Rontás és ráolvasás [szó-vudu].

A varázslat [tinta-fekete-mágia], persze, mindig visszaüt. Azok a szereplők, sosem volt áldozataim, mégis csak élnek: bennem és belőlem élnek; talán, remélem, annak is megelevenednek [megjelennek] néha, aki elolvassa, amit írok.

A cél, persze, ez volna: ha nem is húsvér [hús, vér] embereket, valódi jellemeket megidézni – de legalább néhány élőhalott benyomás, pár lidérc érzés kergethetné egymást a sorok között. (…)

No comments: