Most éppen cégbemutató anyagot írok. Közben újra tanulok írni - gondolkodni: olyan ez, mint az újra járás, lassan, ha megvártok, ígérem, ideérek.

Az elmúlt néhány hónapban csak kapaszkodtam a klaviatúrám szélébe; eszembe sem jutott írni: örültem, ha a napi kötelező penzumon sikerült átgázolnom valahogy.

Igyekszem összeszedni magam. Remélem, vagytok még néhányan, akik időnként idekattintotok. Mert írni csak úgy jó, ha vannak, akik olvassák, amit írsz.

Nekik – nektek előre is köszönöm. A türelmet, a bizalmat és a szeretetet.

Tisztelettel,
A Kalapos

Kiszáradt a töltőtollam.