Flea Market Funk

(Place du Jeu de Balle, Brussels)

Barbara Fragogna

I've found these beauties last year at Tacheles, Berlin. The artist is Barbara Fragogna, a Portugal painter creating, exhibiting and selling her pieces at her little workshop there.

A vicc meg az újszülött

Unalomig ismételt televíziós sorozatok a konzervdobozból: a Maláji tigris, az Onedin család, Surda és Brinkmann professzor után a Dallas flaszter-cowboyai is visszatérnek a képernyőre.

Régi hagyomány, évek óta dívó jól bevált gyakorlat, hogy a honi televíziók időről-időre műsorukra tűzik a fakuló fényű, ezerszer vetített klasszikusokat. A jelek szerint a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák egyaránt bamba, pempőmocskos arcú és álmodó szemű, kissé retardált csecsemőnek hiszik nézőiket, egy újszülöttnek pedig köztudomásúlag minden vicc új. A jutányos áron vásárolt ősöreg sorozatok szériahősei körbejárnak, hogy kopottas szériamosolyukat villogtatva megvívják mindennapi szériaharcukat a – műsorszolgáltatóink szerkesztőinek feltehető véleménye szerint – kockafejű és agyamosott egyedekből álló szériapublikum kétes kegyeiért.

Az RTL Klub, mint a hazai házimozi-kultúra csúcsragadozója újabb frenetikus műsorszerkesztési ötlettel rukkolt elő. A Dáridó Lajos és Máté Krisztina televíziós egyeduralmát megtörni igyekvő csatorna beveti a maga nézőszám-robbantó szuperfegyverét és mindannyiunk határtalan örömére megismétli a Dallas összes epizódját. Újra fakad az olaj, dől a dollár, duruzsol a hatlövetű; Bobby és Dzsoki pedig fakóhátra pattan: indul a végtelenített szalongalopp, egyenest a narancsveresben pompázó, csipkés-aranyfüstös felhővánkosai között pihegő texasi nap felé.

Nem tudhatjuk, hogy a tengerentúli szappanoperák leghabosabbika és legsikamlósabbika miként befolyásolja majd a német-angol licenszvetélkedők és vértől, verítéktől, genitális váladékoktól ragacsos valóságshowk igája alatt nyögdécselő csatorna nézettségi mutatóit, a várható tévés nosztalgiacunami pozitív hatásai mindazonáltal nagy biztonsággal prognosztizálhatók.

A megfelelő példaképek és hatékony társadalmi sablonok híján kialakult szociális vákuumban fuldokló honfitársaink végre lélegzethez juthatnak, mivel párhuzamosan ugrásszerűen megnő a válások, az alkoholfüggők és az amerikai mintára ármánykodó magyar olajmilliárdosok száma.

Sorra alakulnak majd a szereplők rajongóinak fan-klubjai, ahol bubifrizurás nagymamák és állás nélkül maradt betanított munkások ölelkeznek össze a készülékek fénylő képernyői előtt, önfeledt-boldogan feloldódva a nagy, közös, audiovizuális élményben. Az emberek újra közel kerülnek egymáshoz, rideg huszonegyedik századi valóságunk pedig szempillantás alatt az érzelmek és a humanizmus ringó bölcsejévé változik. Új értelmet nyer a közszolgálatiság.

(Egy régi írás; a virtuális cipősdoboz alján találtam.)

In Love (Again)

In Berlin (Again)

Hot d'jour 'Stand Alone' feat. CstrikeZ

Ma azt találtam ki, mennyire jó lenne, mindenkit, akit valaha szerettem – egyszerre, egy azon időben és helyen és hangulatban – magamhoz ölelnem. Hogy milyen jó lenne elszámolnom az éveimmel, és valahogyan pozitívra kihoznom az egyenleget. Hogy milyen elégedett lennék, ha visszanézve azt mondhatnám: „nem bánok semmit, mert játék az élet.” Mert „játék az élet”; mégis, sokan bánjuk, hogy – a fene se tudja, miért, de – sosem volt elég zsetonunk.

De lehet, hogy csak azt nem tudjuk, mire is fogadjunk: mire is fogadtunk, amikor megszülettünk. Tétre, helyre vagy befutóra.

Minden tudás/All that we know

"Nem is emlékszem, mikor rúgtam be utoljára."

Angyal/Angel

Hangulat/Mood

At The Movies

Most tényleg, nem tudom. Kicsit álom-, kicsit rémálomszerű az élet. Hát élem: mi a faszt csinálhatnék?!

Máskor, máshol

Most éppen cégbemutató anyagot írok. Közben újra tanulok írni - gondolkodni: olyan ez, mint az újra járás, lassan, ha megvártok, ígérem, ideérek.