Notes for Ági

(...) És ahogy sétáltam hazafelé, hirtelen úgy éreztem, belépek a gondolataiba. Mintha, közel két év távollét után, valahogy egyé váltam volna vele. Úgy éreztem magam, mint a legjobb pillanatainkban. Nagyon fájt. Nagyon hiányzik. Ági, kedves, félek, nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Amióta elvesztettem őt, bárki más, akivel találkoztam – legyen szép, okos, kedves vagy szerető szívű – nem számított és nem is számíthatott. Mit csináljak? Bennem csak ő él – ő még mindig, ennyi idő után, ennyi hallgatás után, ennyi szenvedés és hiány és nélkülözés után, még mindig bennem él. Nem találom a párját; nem találom a páromat. (...)

Ezen az egészen, ezen a furcsa “életművön” már hosszú ideje dolgozom. Alkotás a pusztításért. Pusztítás általi alkotás? És mindez öntudatlan, tehát tudatosan be nem folyásolható. Ha mentálisan rendberakom magam, közbeszól a lelkem; ha lelkileg rendberakom magam, közbeszól a testem; ha testileg rendberakom magam, jönnek a mentális problémák, megint. A kurva nyolcas kurva végtelenje. Az önmagába forduló, záródó sors. Nekem ezt igazán kínkeserv leírni, tudod. (...)

És már megint azt mondta – írta, sugallta – nekem valaki, valaki aki fontos: de nem úgy fontos, mint az a lány, akivel decemberben pezsgőztem a Halászbástyán; együtt ugrattuk a sólymászokat, az álnépművész terítőket áruló, kékfestős-főkötős asszonyokat meg az utcazenészeket; már megint azt mondta valaki (aki fontos), hogy könyvet kellene írnom.

És én megpróbáltam teljes tisztelettel, a szívem összes maradék melegével megírni neki, hogy ez már nem megy. Mert miért is akarnám én papírszagú papírba és nyomdafestékszagú nyomdafestékbe foglalni magamat? Mert mi értelme lenne leírni azt, ami foglalkoztat, meghat vagy bánt, amikor egy pillanat múlva már úgyis csak múló (múlt) szeszélynek tűnne az egész.

A gondolatok nem dokumentálhatók. Erre törekedtem egész eddigi életemben: grabancon akartam fogni a gondolatot (a hangulatot és az indulatot); de ez csak addig ment, amíg sokat éltem és keveset gondolkoztam – most már nem megy. Most már nem hiszek abban, hogy mehetne. Pedig milyen jó is lenne: kiírni magadból azt, ami bánt. Betűkbe, írásjelek közé zárni a rossz érzéseket. “Bizonyos távolságból” szemlélni az élet kínzó és kegyetlen dolgait. (...)

Ma egy halom gyűrött, tintafoltos kéziratpapír az élet.

Mr. Reaper Scores Again (#1)

The amazing Mr. Reaper,
You can see him on the cover of every paper,
He’s the black star of the holly league.

The talented Mr. Reaper,
He’s the most successful player,
Sponsored by Johnny Walker and Philip Morris.

The wonderful Mr. Reaper,
He’s such a well-skilled charmer
Dressed in a tight black suit,
He has the style and is well-tasted:
You can’t be more but elegantly wasted in his company.

Chore
(And here he is, Mr. Reaper, he’s the toughest guy in the eternal hood,
And here he is, Mr. Reaper, gonna get you if he could. And he could.)

(…) Más esetben valaki mással: egy szereplővel: egy karakterrel: a hozzáértők és irodalmárok által is javallott egyes-szám-harmadik személyű elbeszélővel mondatnám ki.

Általában ezt teszem. Fogom a saját ötleteimet, [gondolataimat], érzéseimet [indulataimat], megpróbálom megismerni, aztán visszaadni, de legalább körülírni őket [azokat]; végül egy – többnyire kitalált, legtöbbször néven sem nevezett – másik: a Másik szájába adom a kész mondatokat.

Mélyen, tudat alatt, gondolom, abban bízom, így megszabadulhatok a rossz érzésektől. Hogy áttestálhatom a szorongást, a haragot, a csalódást, a kétséget rájuk, kitalált karakterekre. Rontás és ráolvasás [szó-vudu].

A varázslat [tinta-fekete-mágia], persze, mindig visszaüt. Azok a szereplők, sosem volt áldozataim, mégis csak élnek: bennem és belőlem élnek; talán, remélem, annak is megelevenednek [megjelennek] néha, aki elolvassa, amit írok.

A cél, persze, ez volna: ha nem is húsvér [hús, vér] embereket, valódi jellemeket megidézni – de legalább néhány élőhalott benyomás, pár lidérc érzés kergethetné egymást a sorok között. (…)

Ő titok szeretne lenni.

Én pedig szeretném megőrizni ezt a titkot.

Ma egy széteső gerincű könyv az élet.